Elhunyt Cseh József…

Hosszú, súlyos betegsége fájdalmas volt az utolsó években. Ő tűrte a sorsát, amely rendeltetett neki. Tűrte a fájdalmat, a szenvedést, mint egy igazi Bika. A falu legerősebb emberéből a sors egy erős akaratú embert faragott, aki a betegsége lévén korlátozódott. Nehéz sorsát ő választotta. Nem sajnáltatta magát, mert tudta, hogy mik történtek vele az életében. Mindenki felel a saját tetteiért. Ő is. Nem volt egyszerű ember. Az akarat vitte gyakran tovább, mely az erejével párosulva néha sok volt. Az utolsó években, mikor még ereje engedte, sűrűn kerülte a sárga biciklijével a környéket, így küzdött az egészségéért. Segített is, ha tudott, inkább csak szóval, mert állapota már nem engedett mást. Aki a buszmegálló felé járt, láthatta, hogy sokszor pihent ott, s mindenkinek köszönt. Ha megálltak vele beszélgetni, többször viccesen felelgetett. A református templom felé kanyarodó útszélen, a busz által kigyúrt gödörbe mindig vizet hordott, hogy a madaraknak legyen ivóvizük. Számos hasznos tanácsot, életigazságot mondott annak, aki meghallgatta. Nagy szíve volt. Szerette a keresztrejtvényeket. Kertészkedett, mikor tudott. Tűrte az idő múlását, hogy bevégeztessen. A Hírmondóba is írt néhány történetet, vicceket, sokunk nagy örömére. Több írása már nem jelenik meg. Eddig bírta. Dodó elfáradt. Elaludt. Élt 56 évet.

Nyugodjon békében.