Csicsó közösségének honlapja

A példamutatás a legjobb tanítási mód !

  • slider image          
    Magyarnak maradni emlékpark
  • slider image          
    Magyarnak maradni emlékpark
  • slider image          
    Magyarnak maradni emlékpark
  • slider image          
    Magyarnak maradni emlékpark
  • slider image          
    Magyarnak maradni emlékpark

Hírek - Információk

Csicsó és környéke – turizmust elősegítő felmérés

Megkérek minden kedves csicsói lakost, segítsenek diplomamunkám gyakorlati részének elkészítésében a kérdőívem kitöltésével. Mindössze 21 kérdésre kérek választ Csicsóval kapcsolatosan.

Csicsó és környéke – turizmust elősegítő felmérés

Tisztelt Válaszadónk!

Ezúton is köszönjük, hogy részt vesz kutatásunkban, amelynek célja, hogy feltárjuk Csicsó község és környéke szépségeit,kultúrális örökségét, látványosságait és értékeit, amelyek a község turisztikai fejlődését elősegítik.
A kérdőívünk kitöltésével hozzájárulnak kutatásunk sikerességéhez. A kérdőív kitöltése önkéntes és az adatok felhasználása kimondottan kutatási célt szolgál.

Kérdőívet kénék kitölteni és elküldeni 2017 február 20 -ig
Köszönettel és tisztelettel:

Bc. Németh Andrea

Kérdőív megtalálható a linkre kattintva.

Balogné Domonkos Malvint a Magyar kultúra lovagjává avatják

Örömmel adjuk hírül, hogy Nagy Géza után, falunk másik szülöttjét is a magyar kultúra lovagjává avatják. A díjat a magyarországi Falvak Kultúrájáért Alapítvány adja a határon túli magyar kultúra ápolásáért. Nagy Gézát 2003-ban tüntették ki, idén 2017. január 22-én, a magyar kultúra napján pedig Baloghné Domonkos Malvint.


Baloghné Domonkos Malvin évekig tanított zenét, ötéves kora óta iskolai és egyéb kórusokban, nyolc évig a Tanítók Központi Énekkarában énekelt.
A nyitrai főiskola befejeztével a keleti végekre, Mokcsamogyorósra, a szintén pedagógus férje falujába vetette a sors. Nagyszelmencben kezdett tanítani, s mindjárt jelentkezett Királyhelmecen a Tanítók Énekkarába. Rögtön szólamvezető lett, s nyolc évig a központi kórussal is fellépett. Buszozott, vonatozott, hogy eljusson Pozsonyba. Nyolc év múltán úgy döntött, jobb lesz, ha befejezi.
Akkorra már megérett fejében a gondolat, hogy kis falujában vagy Nagykaposon együttest alapít. Huszonöt éve annak, hogy Mokcsában összehozott egy éneklőcsoportot. Először egyházi énekekkel léptek fel vallási ünnepeken, utána világi énekekkel bővült a repertoár. Jópár esztendeje kiválasztott tizenhárom embert, és létrehozta velük a Búzavirág dalkört – népdalokat és egyházi énekeket is előadnak. Jelentkeztek a Bíborpiros szép rózsa versenybe, s a rozsnyói körzeti döntőig jutottak.


Több mint két évtizede Nagykaposról is megkeresték azzal, hogy szeretnék újjászervezni az Erdélyi János énekkart. Munik Lászlóval közösen kezdték, társa halála után egyedül maradt.
Pedagógusként vonult nyugdíjba, de a kórus szívügye, szerelme maradt; a tanítás hivatása volt. Zeneszeretete nem véletlen: családi indíttatású. „Édesanyám megtanult hegedülni. Sokszor mesélte, hogy nem volt más lehetősége, egy cigányprímáshoz járt, a nagyapám hordta őt Komáromba. Mi már a csicsói iskolában zenét is tanultunk, kijártak oda Komáromból vagy Megyerről – erre már nem emlékszem pontosan. – Édesanyám is jött velünk, s megtanulta a kottát. Végül a húgom és az öcsém is konzervatóriumot végzett. Az ő két fia kapcsolatban van a zenével: egyik az Ifjú Szívek bőgőse.” Csallóköziként kezdetben nem volt könnyű megszoknia a keleti mentalitást. „Úgy tudtam leküzdeni a honvágyamat, hogy amikor csak lehetett, hazalátogattam, s a mai napig megyek, ha tehetem. Az öcsém és a húgom Nagymegyeren él, de Csicsón meghagytuk a nagymama házát, ott vagyunk minden nyáron. A gyermekkori barátokkal a mai napig tartjuk a kapcsolatot, állandóan összejövünk, ha hazamegyünk.”
Már unokái is vannak, de nemcsak nagymamaként szorgoskodik: presbitere a helyi református egyháznak, sok éve önkormányzati képviselő. Főleg azon iparkodik, hogy kulturális téren egy kicsit fellendítse az itteni életet. Most is egyedül vezeti a 13 tagú mokcsai és a 28 tagú nagykaposi énekkart.
Boldog és szerencsés embernek tartja magát.
Balogh Róbertné Domonkos Malvin szülei Domonkos Imre (1924–1988) és Szabó Malvin (1924–1998) voltak, testvérei Családiné Domonkos Irén és Domonkos Dezső. A ház, ahova Csicsóra hazajárnak, Malvin néni szüleié, Szabó Károly és Füssy Mária tulajdona volt. A bájos, gondozott kis lak a Kertész utcában áll.
Baloghné Domonkos Malvin megkapja a Csemadok Közművelődési Díját is, amit szintén ez év elején adnak át neki.
Szívből gratulálunk!
Nagy Amália, 2017. 01. 18., forrás: Vasárnap c. magazin 2014. május 20 Cikk

------------------------------

Kedves Amika! Nagyon köszönöm, hogy közzé tetted kitüntetéseimet. Számomra megható, hogy drága szülőfalumban ennyien örülnek velem együtt. Sok helyen nyilatkoztam már az évek során arról, hogy soha nem voltam megalkuvó, nem akartam mindenképpen az itteni igényeknek megfelelni. Mentem a saját fejem után, s tettem, teszem azt, amit otthonról hoztam magammal. Számos értékes embert ismertem meg, nagyon jó segítőim, munkatársaim vannak, sőt még nagyon sok tervem is, ha a Teremtő kegyes lesz hozzám. Könyvedhez, s rengeteg munkádhoz őszinte szívvel gratulálok, a bemutatón boldog voltam,hogy részt vehettem. Minden kedves rokonomnak, ismerősömnek, iskolatársaimnak békés életet, jó egészséget kívánok sok szeretettel Malvin.

 

Csicsói Hirmondó 2016.12.23

Olvassa el közösségünk lapját


Nem tudja elolvasni a dokumentumot? Kattintson ide